De úgy, ahogy nem vártam... itt van a kérés: Pénzügyi bejegyzés

Elég nehéz a munkám a Spar-ban, ezt a naplómban írtam, nem tudtam miért irányított oda az Úr, de tudtam, hogy ez egy terv része, így még ha nyögve nyelősen, de csinálom. Ott az egyik kolléganőmmel beszélgettünk még belépésem után, hogy uram munkát keres, mert nagyon nehezen bírja a mostanit, és mondta, hogy a férje cégénél épp van egy megüresedett állás. Először nem akartuk, fásultak voltunk. Aztán mégis beadtuk, hála kolléganőm noszogatásának.

Uram ma ment elbeszélgetésre a céghez, fel is akarják venni, és (számunkra) álom fizetésért: 200 bruttóért. Ma mind a ketten minimálbérért dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy kinn leszünk a bajból, csekkek be lesznek fizetve, tudunk adakozni is, adósságokat törlesztünk és az asztalra is jut majd minden nap. A nélkülözésben megtanultam sok mindent, Atyám megmutatta erejét és kegyelmét. A nélkülözés erősített és megtisztított. Ámen.

Márciusban írtam, hogy jelentkeztem arra az állásra, amiben ma már dolgozom, de akkor nem kaptam, mert (idézem):

 "munka közben a következő gondolat jelent meg a fejemben: Ha van olyan, akinek nagyobb szüksége van az állásra, akkor mit teszel?Keservesen bár, de átengedtem másnak az állást... "

Minek aggódni? Imádkozni kell. Isten pontosan tudja mire van szüksége a gyerekének, nálunk uramnak munka kellett, méghozzá nagyon kicentizve:
- gyerek el legyen helyezve a bölcsibe
- be is szokjon
- elengedjék a munkahelyén, ahonnan gyesre ment, sima legyen a kilépés
- és eközben munkát kellett keresni, jelentkezni, és felvételt nyerni.
- lehetőleg próbaidő alatt legyen itthon Robi, mert ha valami gond van, akkor ő megy a kicsiért, vagy ő viszi

Ezekre max 3 hét volt, máskülönben végünk. De pipa. Sikerült, Istennel semmi sem lehetetlen.
Hab a tortán: nekem is sikerült az új munka belépési procedúrája, hétfőn kezdek. Uram kedden.

Szégyellem ezeket a dolgokat, nem szeretek róluk beszélni, de most leírom:

ma pénzért imádkoztam. 

- hogy be tudjuk fizetni jövő hónapban a csekkeket

- hogy letudjuk végre az egyik testvérnek az adósságot 

- hogy letudjuk a gyülekezet felé az adósságot

- hogy letudjuk Lacibácsi felé az 5 éves adósságot, ami minden nap nyomja a vállam

- hogy tudjunk Ibinek küldeni törlesztésnek, mert mióta megtudtuk, hogy hogy él, azóta mi akarunk neki segíteni

- hogy tudjunk adni Zolinak is.

Ezekért. Nem szoktam kérni, legalábbis ilyen sokat nem, mert ez legalább 200ezer. De most megpróbáltam, mert a keresztény közösségemben az egyik csaj azt írta, hogy mikor meg volt szorulva, akkor ő is imádkozott pénzért és kapott, pont annyit. Most ez úgy tűnik, mintha tesztelném Istent, pedig nem teszem, csak leírom, hogy ha megkapom, akkor legyen mire hivatkoznom annak a blog bejegyzésénél.

Döbbenet, döbbenet, döbbenet...

Múlt hét szerdáját írtuk, amikor is délelőtt csörgött a mobil. Nem tudtam felvenni, mert dolgoztam, de láttam, hogy a Spar-ból hívnak, ahová még márciusban jelentkeztem és nem vettek fel.

Nagyon izgatott lettem, mert hirtelen jött. Azért izgulunk mostanság, mert uramnak eljött a nap, mikor keresnie kell munkát, különben nemes egyszerűséggel éhen halunk. Letelt a gyed. most már 25 ezer gyes jár neki és nagyon-nagyon fontos, hogy minél hamarabb, viszont idáig minden időzítés hibátlan:

- a kicsit felvették bölcsibe

- pont akkor voltam itthon szabin, mikor beszoktatás volt

- most már lassan ott lehet hagyni és uram holnap megy egy céghez második felvételi fordulóra

Most nagyon nagy szükségem van a hitemre. Nagy fordulópont van az életünkben, most a jó időzítés életbevágó. Ha túl vagyunk rajta, majd akkor megírom, de addig nem.

Saját nyelvemre lefordítva: már megint elbénáztam. Hétfőn és kedden egy elveszett nővel voltam kettesben 8 órát. Beszélgettünk, mesélt magáról, meghallgattam. Isten pontosan tudja, hogy mennyire unszimpatikus volt nekem és nem tagadom, bár tudom, hogy ez bűn. Tudja, hogy taszított és magamban elítéltem és az agyamra ment a viselkedése. Ezt csak azért írom le, hogy meg lehessen érteni az utána történt kínomat, mert rühelltem magam azért, hogy taszít az egész ember.

Ezen a héten csak 3 napot kellett dolgozni, de behívtak túlórázni, amit muszáj elvállalni, nagyon le voltunk maradva a munkával és szorított a megrendelés. Kicsit fájt, hogy más 8 órázik és tök jó rövid hete van, én meg benn gályázok reggel fél 6-tól este fél 6-ig.

Hétfőn rossz napom volt. Nagyon. Hazafelé még el is estem a biciklivel, uram sem volt túl bájos, a bicaj pedig rossz vétel volt, szóval minden összejött... A hangulatom és a viselkedésem pocsék volt. Másnap mentem dolgozni és olyan fél 11 körül kiderült, hogy a gép elromlott, nem kell benn maradnom. Mentem haza boldogan és akkor mondta uram, hogy egész reggel buzgón imádkozott, hogy ne kelljen benn maradnom, mert látta, hogy milyen fáradt vagyok és mennyire nem bírom. :)

És szerdán is elromlott a gép.... :)

Voltak gondjaim bizonyos dolgok megértésével. Ilyen pl Isten felénk irányuló szeretete. Nem értettem.

Ültem most este az ágyon, bambán bámultam a tévét, de nem nagyon figyeltem és akkor belémrobbant egy gondolat, pillanat alatt felépült:

Képzeld el, hogy van egy gyermeked, aki megvet, gyűlöl, szerető tanításod ellen van, nem úgy él és megöl valakit, a bíróság pedig halálra ítéli. Te helyette ülsz bele a villamosszékbe...

Most mit tegyek, ha engem konkrét példák alapján lehet csak tanítani????

Mai ige legyen pedig....:

1. János 4:8 aki pedig nem
szeret, az nem ismerte meg az
Istent; mert Isten szeretet.

Még februárban éreztem egy elhívást, hogy nekem el kell énekelni a Via Dolorosa-t Húsvétkor.

Mondanom sem kell, hogy nem örültem neki, mert nem szeretek kiállni még egy ember elé sem (főiskolán vizsgakor is elsírtam magam állandóan), hát még sok ember előtt dalolni.... De aki már érezte az elhívás kényszerét, az tudja, hogy ezt nem hiszem, hogy le lehet győzni. Nagyon erős.

Sanyival gyakoroltunk párszor, de mivel én nem tudok kottát olvasni, ezért zongora kísérettel ráénekelte a mobilomra, én pedig munka közben is azt hallgattam (milyen érdekes, hogy pont volt épp rá lehetőség :)). Kitaláltam azt is, hogy ez a videó menjen az ének alatt, hogy ne rólam szóljon az a pár perc, hanem arról, aki a Via Dolorosa-n végig ment helyettem:

Gyakoroltam a dalt nemcsak nappal, de minden pillanatban, mert folyamatosan szólt a fejemben és éjjel álmomban is. 

Eljött a napja, kiálltam Sanyi elkezdte, én pedig elénekeltem. Állítom, hogy bár az én hangom szólt, nem én énekeltem, mert az én lábam annyira remegett, hogy azt hittem ott esek össze. De megvolt, oszt jónapot. Utána megnyugodtam és elkezdtem Krisztián után rohangálni a templomban. Épp kinn voltunk az udvaron, mikor kijött egy testvérnő és azt mondta nekem:

- Épp magát keresem! Meg szeretném köszönni ezt a dalt, nagyon szerettem volna újra hallani, mert egy éve már, hogy ha olvasom a Bibliát és Jézusra gondolok, akkor mindig eszembe jut ez a dal, csak nem ismertem a szövegét, sem a címét! Még sírtam is közben, olyan boldog voltam.

Elpityeredtem és átöleltem. Hát, már megint üzenetet vittem valakinek, hogy mennyire szereti az Úr és meghallgatja imáit. :) Jajjjjj, én úgy szeretem ezt a feladatot. :)))))))))

Mióta megkaptam az "Adj nekik még egy esélyt" igét, azóta nőtt a kedv-színvonal a melóhelyen, és ami még jobb: tudok RÓLA beszélni, méghozzá minden esetben nyugodt körülmények között. Kicsit béndzsón csinálom még, de ha figyelek, akkor mindig tudom, hogy mikor jön el az idő, hogy téma legyen az Úr.. 

Van nálunk egy tisztaszoba nevű hely, ott csend van és csak ketten szoktunk lenni. 8 órán keresztül lehet beszélgetni és idáig mindig olyanokat kaptam (2 kivételével) magam mellé (mert én kaptam meg ezt a munkát állandóra, mivel jól teljesítek benne), akik meghallgattak és voltak kérdéseik. Szeretek evangelizálni, de nagyon, nagyon szeretném jobban csinálni, hogy Jézust teljes egészébe tudjam hirdetni.

Ma hazajöttünk Vivivel Pestről, a Szentkirályiba voltunk, elkísérte anyukáját a fogászatra és elővettem a Bibliát, hogy megint kapjunk egy napi igét, amivel növelhetem a tudását. Lecsüccsentünk ágyra, becsuktam szemem, gyors imát mormoltam, hogy "Vezesd Uram kezemet" és kinyitottam a könyvet. Még csukva volt a szemem, mégis láttam, hogy hova kell pillantsak. Ezt az igét kaptuk, amit aztán átbeszéltünk:

Lukács 12:1 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

 Pont aktuális.

Elhatároztam, hogy minden nap olvasok lányomnak egy igét, amit megbeszélünk. Ezt el is mondtam neki és úgy döntöttünk, hogy lássunk neki azonnal. Megegyeztünk, hogy csukott szemmel felcsapom a Bibliát és amit először meglátok igét, azt fogom neki felolvasni és megbeszélni. Ki is nyitottam csukott szemmel és ezt az igét kezdtem olvasni:

1. Timóteus 4:6 Ha ezeket
tanítod a testvéreknek, jó
szolgája leszel Krisztus
Jézusnak, hiszen a hit és az igaz
tanítás igéivel táplálkozol,
amelynek követőjévé lettél.

Nagyon szeretem ezt a fajta kommunikációt kettőnk között. Szeretlek Jézus, te vagy a mindenem...

Ezt az igét kaptam, miután jelentkeztem egy ennél jobbnak tűnő állásra, ahol bár potenciális esélyes voltam, mégsem hívtak vissza.
Hétfőn voltam ott beszélgetésen, kedden munka közben a következő gondolat jelent meg a fejemben: Ha van olyan, akinek nagyobb szüksége van az állásra, akkor mit teszel?
Keservesen bár, de átengedtem másnak az állást... szeretnék innen szabadulni, jó lett volna az a 6 órás munka, közelebb hozzánk és több pénzért, de az utóbbi két hétben jó helyem van, végül is nem rossz, ha ott maradok... adok nekik még egy esélyt.

Most nagyon lenn vagyok. Kevésnek érzem magam. Mindenhol csak azt olvasom, hogy már ki kellett volna űzni az óemberem, hogy nekem Jézust kéne követni, miközben harcolok állandóan, alig tudok imádkozni, mert a kicsi állandóan üvölt, estére meg végem van. Igaz, munka közben szoktam, relatív egész nap.
De az én óemberem még él és virul, pedig nem látom szívesen. Imádkozom, mert türelmetlen vagyok sokszor, hirtelen felcsattanok, még mindig szoktam csúnyán beszélni, pedig az ige ezt mondja:

Amivel tele van a szív, azt szólja a száj. (Lukács 6, 45)

Most akkor az én szívem gyűlölettel, haraggal vagy mocsokkal van teli? Teljesen el vagyok keseredve..

Kisfiamért imádkoztam rettegve minap, mert a gonosz megkörnyékezte. Éreztem magamban közben a nyugtatgatást, hogy nem lesz semmi baj és így is lett. Áldott a te neved Uram!

 Filippi 2:9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,

Filippi 2:10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;

Filippi 2:11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. 

Elment az autónk, nagyon hamar. Uram meg volt ijedve, hogy senkinek sem fog kelleni, imádkozott is bőszen, így sikerült árában eladni, 140ezerért. Muszáj volt, mert csak vitte a pénzt.

Újabban uramnak ihletettsége van, esztergagépet szeretne, hogy modelleket fog gyártani. Imádkozom a válaszért, hogy bölcsen döntsünk.

Az új munkahely jó, de már újat keresek, ahol kicsit több a pénz, mert ez kevéske lesz, de amíg nem ad Atyám újat (már ha ő is jónak véli ezen ötletem), addig mindenképpen maradok. Fura ennyi ember között lenni. Viszont kezdem látni az éles határvonalat a tiszta és sötét szív között, ez a képességem régóta megvan. De nem tudom mire jó.

A mai nap izgi volt. Egész nap kínlódtam, mert úgy érzem, hogy valami történni fog és olvasgattam volna a Bibliát, de nem tudtam a gyerek miatt és este jutottam hozzá, de előtte imádkoztam, hogy készen állok. Ha mondanivalója van, akkor figyelek.
Előtte dorgálást is kaptam, nagyon elszégyelltem magam, mert látom, neheztel rám ez miatt Istenem, változni akarok, meg akarok ebből a bűnből térni. De lássuk mit is kaptam:

1. Timóteus 6:4 Ezek a hamis tanítók nagyra tartják magukat, de semmihez sem értenek igazán. Valójában az a betegségük, hogy szeretnek vitatkozni, és bizonyos szavak miatt huzakodni. Ebből azonban csak irigység, veszekedés, egymás sértegetése és gonosz gyanúsítás származik.
1. Timóteus 6:5 Ezek az emberek állandóan viszálykodnak, megromlott a gondolkozásuk, és nem ismerik az igazságot. 

Tényleg túl sokat vitatkoztam, tényleg túl hevesen álltam ki a magam igazáért. Megint túl öntelt voltam, ez régi, nagy bűnöm, imádkozom, hogy elvegye tőlem, mert ki nem állhatom.
Eztán (ismét) kinyitottam a Bibliát és Máté 13-nál nyílt ki, a Magvető példázatánál. Előtte gondolkodtam éppen valakiről, hogy nehogy ő is köves talajon legyen és megkaptam igében is. Gondolkodnom kell raja.

No, aztán éreztem, hogy még nincs vége, így újra nyílt a Biblia és a következő ige lett nekem mutatva:

Hóseás próféta könyve 10:12 Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.

Megint a vetés. Most még nem értem, hogy mit szeretne tőlem, de valami történni fog. Valami nagy, érzem. Készen állok Istenem.

Pár hete kértem Istent, hogy segítsen eljutni a fogorvoshoz, mivel nekem nagyon nem akaródzik menni, igazán megnoszogathatna. Segített, egy hete piszok mód fáj az első fogam és félek, hogy elveszítem. Cseles, nem a hátsót fájdította meg, hanem az elsőt, hogy még a hiúságomra is hat.

Ma reggel, mikor mentem munkába és sajgott, lüktetett veszettül, felsóhajtottam és így kértem Őt:

Drága Uram, megígérem, hogy kedden elmegyek fogorvoshoz, csak kérlek kicsit kímélj a fájdalommal, jó?

Aztán egész nap nem fájt, de azért éreztem, hogy ott bibis. Köszönöm Uram.

Kislányom ágya nagyon ramaty, apja hiába csinálja, kalapálja, szétesőben van. 

Dühös lettem, hogy az én lányomnak miért kell vackon aludnia, neki miért nem jár jobb? Így osztottam-szoroztam, kiszámoltam, hogy 25 ezerért tudok ágyat venni. Hamar rájöttem, hogy ebből nem lesz új ágy, mert nagyon drágák, ráadásul praktikusság szempontjából az lett volna az igazi, ha emeletes ágy, alatta íróasztal, meg szekrény. 

Találtam jópár ilyet, de vagy asztal és szekrény nélkül volt, vagy 80 ezer környékén. Aztán egyszer csak előttem volt ez a kép:

Ára: 40 ezer. Írtam az eladónak és pirulva bár, de bevallottam, hogy csak 25 ezrünk van rá. Egy nap múlva jött a válasz, hogy megbeszélte családdal és odaadják ennyiért. És még a közelben is van... Szerintem kislányom imádkozott érte, mert mikor először mutattam neki, akkor nagyon odáig volt érte, meg vissza. :)

Remélem egyik testvérem elvállalja, hogy segít elhozni, mert az még necces. :S

Múlt hét csütörtökön hívtak, hogy nagyon szeretnének alkalmazni.
Köszönöm Uram....